2016. október 18., kedd

6. rész

–Nem hiszem el! Te, és a táncolás?–nevetett fel hangosan Lilla.–Hol él ez? Köztudott, hogy te sohasem táncolsz. Bár, megnéznélek szívesen egyszer!
–Hát, szombaton láthatsz–mondtam halkan, a parkettát pásztázva.
–Mi?!–kiáltott fel hangosan.–Ezt nem igaz! Komolyan elvállaltad?–sikított.–Vele?–mondta lenézően.–Mondjuk jobb, mint a Zoltán–röhögött hangosan.–Na, meséld csak el az egészet, te kis táncoló talpas!
–Nemsokára kint vagyok a parkban. Majd személyesen, te kis Elena–nevettem, majd kinyomtam a telefont.
Elindultam a megszokott találkozási pontra. A bolt előtt elhaladva eszembe jutott, hogy kellene vennem valami rágcsát is. Ahogyan léptem volna be megakadt a lábam a küszöbben, de belekapaszkodtam az ajtóba, így nem estem hasra.
–Rékám is megérkezett–kiáltott fel a boltos néni.
–Hát csókolom!–mondtam mosolyogva.–Egy chipsszet kérnék!
–220–adta a kezembe a kedvencem.–Mi újság?–kérdezte kedvesen.
–Semmi különös. Kimegyünk a Lillával egyet Falunapra–adtam a kezébe az édesség árát.
–Jó szórakozást akkor!
–Köszönjük, viszlát!–mentem ki, figyelve a lábam elé.

-Lilla-kiáltottam fel.-Azt hittem nem érsz ide.
-Látod, ez a különbség köztünk. Én mindig mindenhova odaérek, te pedig elkésel-nevetett.-Emlékszel, amikor elaludtál, délután egykor ébredtél fel, ezért nem jöttél suliba?-nevetett úgy, hogy pár idősebb felénk kapta a fejét.-Vagy amikor negyedik órára estél be hulla fáradtan, és előző nap azt mondtad az Andi néninek, hogy nem mész be az ő órájára, ami a harmadik volt?
-Akkor kaptam az intőt.
-Amúgy mizu a Gergővel?-kérdezte. Nem szeretek róla beszélni, hiszen a volt barátom.
-Semmi.
-Mi az, hogy "semmi"?
-Az, hogy semmi. Elküldött engem a picsába, ha szépen szeretném kifejezni magam.
-Mi?-sikított fel, mire még többen néztek felénk fejcsóválva.-Miért?
-Mert nem voltam hajlandó találkozni vele, és ledobni a bugyimat. Igazatok volt, tényleg buta. Telhetetlen. Önfejű-mondtam idegesen.-Bár, ami azt illeti jobb így. Én nem lettem volna képes szakítani vele, ismersz.  Megsajnáltam, és csak azért jöttem össze vele. Mindenki tudja, hogy nem szerettük egymást. Ő jó volt nekem, mert nem gondolta senki, hogy kit szeretek igazából, ami feltűnő. Te is tudod jól-nevettem fel kínomban.-Én pedig jó voltam neki, hogy kiélje a gyerekes vágyát, hencegjen,-mondtam egyre halkabban- és féltékennyé tegye Regit.
-Azt ne mondd, hogy megbántott. Megverjem?
-Dehogy bántott-nevettem, bár tényleg rosszul esett.-Itt fogunk a hintában ülni, vagy megyünk is valamerre?
-Felőlem mehetünk-álltam fel.

Ismerős dallam csengett a fülemben.
"S bár a lényeget még nem értheted.."
-Nélküled-kiáltottam fel.-Siessünk már!-ragadtam meg Lilla kezét. Megálltunk a színpadtól nem messze oldalt, és integettünk osztálytársainknak. Káprázatos hangja van a három lánynak, aki előadta ezt. Amikor lejöttek, mi egyből odaszaladtunk hozzájuk gratulálni, és megölelgetni őket.
-Nagyon jók voltatok-dicsérte meg őket Lilla kényszerből. Nem szerette a három lányt soha, csak miattam viselte el őket, a legtöbb emberrel együtt. Beszélgettünk fél órát, majd megcsörrent a telefonom. Széles mosoly terült el az arcomon, amint a névre néztem. Erre vártam tegnap este óta. Sűrű bocsánatkérés közepedte félrevonultam, hogy fogadjam a hívását.
-Szia drága-köszöntem nyávogva.-Na hazaértél, te világutazó?
-Helló Réka! Éjjel jöttünk meg, de nem akartalak már zaklatni, hiszen ma randid van a papoddal-nevetett.
-Hagyj már-nevettem én is. Ő az egyetlen, aki mindig mindent tud rólam, hiába nem találkoztunk még egyszer sem. 70 kilométerre lakik tőlem. A megismerkedésünk is vicces volt, egy beszélgetős csoportban voltunk bent, és megemlítette hol lakik, mire én rávágtam: "Oda került el innét Richárd atya awww. Láttad már a helyes csuhást? Olyan jó hangja van, és annyira szerettem, tanított is, és asdfghjkl". Ez tavaly nyáron történt, azóta is beszélgetünk.-Na mi újság a Ricsivel?
-Elloptuk az ostyáját-röhögött fel hangosan a vonal másik végén.-Késett hittan előtt, ezért bementünk a sekrestyébe, és elhoztunk egy csomót.
-Állatok-társultam hozzá.-Na mesélj Olaszországról is!-kértem, mire elmesélte a helyes pincér pasi, és az esése történetét, de hamar mennie kellett.

Óriási tömeg volt a téren. Amióta itt élek, egyszer láttam ezelőtt ennyi embert itt. Már a szobámból is hallani lehetett az előző zenekart, amikor megbeszéltük pontosan a lányokkal, mikor, és hol találkozunk.
Tegnap este, amikor összefutottam Gáborral, kérdezte, hogy nem-e leszek kint, de én hevesen a fejemet ráztam. Elismételte magát párszor, hogy "biztosan jó lesz", "pedig jól éreznéd magad, Lukrécia", és társai, mire válaszoltam egy "talán"-t. Az iskola elé érve megálltam, végiggörgettem az üzeneteimen, amik közt ott lapult egy "De, mindjárt megyek" válasz tőle, ami eddig az olvasatlanok között lapult. Szívem egyre hevesebben kezdett el verni, a külvilág elszigetelődött, mikor hirtelen meghallottam hangját az út mellől.
-Ki ez a kocka?-kuncogott.
-Nem is tudom-fordultam felé nevetve. Léptei megkétszereződtek, míg pontosan mellém nem ért. A megszokott parfümjének illata miatt nem annyira, de érződött rajta az előzőleg elfogyasztott nem kevés alkohol szaga. Három óra táján, mikor Lillával hazafelé sétáltunk, összefutottunk vele az egyik bódénál, de csak pár szót váltottunk.
-Hová tűntek a szarvaid?-nézett le rám. Napközben rajtam maradt az öcsém világítós fejdísze.
-Mindig is voltak, vannak, és lesznek ördögszarvaim-mosolyogtam rá. A tömeghez közeledve észrevettem pár haveromat a kivilágítatlan játszótéren, és megütötte egy mondat a fülem, mire szintén egy oltári nagy mosoly terült el arcomon, akarva, akaratlanul. "Milyen cukik a Rékáék". Gábor atya biztosan nem hallotta, de hozzám eljutott.
Amikor tolakodásra került a sor, én mentem elől, ő az alkarom fogva jött utánam. Amikor elértük az őt váró társaságot egymásra mosolyogtunk, majd én végigverekedtem az illuminált állapotban lévő emberek közt a színpad melletti ivókúthoz, ahol a többiek álltak.
-Végre. Azt hittem téged is bezártak a wc-be-fogadott Anna. Ennek az "Xy bezárt a WC-be!" szövegnek külön történelme van már Botinak köszönhetően. Egy negyedikes kisfiú azt állította a tanároknak, hogy ő bezárta, miközben aznap nem is jött iskolába, Azóta is ezen lovagolunk...

-Nem érdekel már semmi-küszködtem könnyeimmel. Részegen mindig érzelgős leszek.
-Hagyd már, jobbat érdemelsz nála. Ő csak egy flegma nyomorék-ölelt meg Anna.
-De nem tudom hagyni. Szeretem, és szeretni is fogom-törtek utat maguknak most már tényleg.
-Mi folyik itt?-hallottam hátam mögül egy kedves, ám aggódó hangot, melynek a gazdája iránt számomra nem megszokott, eddig ismeretlen érzéseket tápláltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése