2016. január 6., szerda

2. rész

Sziasztok!:) 
Nem szeretek ilyenkor a részek elé írni, amit a későbbiekben észre is vehettek majd.
Csak szeretnék bocsánatot kérni, ha fordulnak elő helyesírási hibák, mivel telefonon írtam meg a részt és nem nézettem át senkivel. 
Na, elállt a hó, szóval indulok haza. Kommenteljetek nyugodtan, "nem harap a néni"! ;) 
xxF

Téli szünet utáni első tanítási nap kipihenten mentem iskolába. Ez nálam nem megszokott, hiszen csak forgolódni szoktam éjjelente, aludni maximum másfél órát tudtam az utóbbi időben.
Be kellett érnem első órára, bár nem csináltunk semmit, mivel hittan óra helyett gyóntatás volt.
Mindenki a telefonját nyomkodta körülöttem, a klikkek a megszokott helyükön voltak.
A fiúk az egyik ablak előtti radiátornál hallgattak valami förtelmes zenét, mellettünk két pad tetején ült az úgy nevezett "elit" társaság, akik mellesleg nagyon kedvesek és megértőek, de olyan mások, mint mi a barátaimmal. Az ajtó melletti padsor végén foglalt helyet az én baráti köröm, 5 lány, akik közül nincs kettő azonos érdeklődéső ember, bár ennek ellenére nagyon jól el tudunk beszélgetni mindenről.
7:40-kor kezdődött hivatalosan a tanóra, ehhez képest 55-kor érkezett meg a tanár, aki "megnyert" minket.
Marcsi néni, a matematika tanárunk lépett be az ajtón nagy megkönnyebbülésünkre. Nem szigorú velünk matekon sem, de rendesen beleveri a tudást a fejünkbe, az már biztos.
-Ablak felőli padsor! Indulás gyónni!—jött be a német tanárnő. A fiúk egyből az ajtóhoz rohantak, Márk bekapcsolva is hagyta a fülsiketítő, zenének titulált hörgést, amiért vissza is kellett mennie.
Regi éppen azt ecsetelte nekünk, milyen klassz sorozatot nézett tegnap este Gergővel, aki náluk aludt, amire nem voltam képes figyelni, csak az foglalkoztatott, hogy mikor indulunk végre. Nem szoktam várni a szentgyónást, de kettesben lehetek vele. Remélem ő is elkezd velem beszélgetni, mint ahogyan Richárd és Zoltán atya is szokott.
-A maradék is jöhet—szólt be a tanárnő. Lassan tápászkodtam fel a helyemről. Elszállt az a nagy energiám, hogy őszinte legyek berezeltem. Attól tartottam, hogy olyan dolgot is kikotyogok amit nem kéne, esetleg lefagyok és nem tudok megszólalni.
Elindultunk a másik épületbe, megálltunk az ajtók előtt.
Szinte mindenki a második ajtóhoz állt be, vagyis hozzá. Velem együtt.
-Istenem! Utolsó 6 Zoltán atyához!—üvöltött ránk Anna néni. Kedves is tud ő lenni. A ballagásokon például.
Én a sor közepén álltam körübelül, de a Zoltán atya felőli ajtó közelebbnek tűnt.
Morcosan indult meg Evelin, utána a többiek akikre Anna néni mutatott. Magában számolta a diákokat és nem hangosan.
Ez a fél perc óráknak tűnt. Izzadt a tenyerem, remegett a lábam.
-Réka te maradhatsz itt—jelentette ki. Megnyugodtam, hogy nem kell a zsémbes, öreg, sokat beszélő, hímsoviniszta paphoz mennem, akit nem kifejezetten kedvelek...
Már az előttem álló lány is bement a terembe, amikor megint rámtört a fejfájás. Senki sem tudja az okát, de nagyon sokszor fáj a fejem. Legtöbbször május végén-június elején szokott.
Kinyílt az ajtó, Lilla is végzett. Már csak én maradtam. Ajkamat rágva léptem be a székén hintázó atyához.
-Dicsértessék a Jézus Krisztus!—köszöntem remegő hanggal. Szerintem nem ismer annyira, hogy észrevegye, de ha igen, biztosan azt gondolja csak be vagyok rekedve.
-Szia Réka! Csüccs le—mosolygott rám.
Szokásomhoz híven, egyenes háttal és behúzott hassal ültem le. Sokan azt mondják olyan vagyok, mint a hercegnők a tartásom, a beszédem és a kinézetem miatt. Ilyenkor én csak nevetve megrázom a fejem, pont engem hasonlítanak hozzájuk...
Nem mutatom ki az érzéseimet soha, ezért csak kevesen tudják hogyan vagyok valójában. Remélkedtem benne, hogy Gábor atya nem olyan jó emberismerő. Nem tenne jót, ha észrevenné zavaromat.
Lábammal halkan doboltam, a mellette lévő falat néztem, miközben bűneimet soroltam fel. Megemlítettem a dohányzást is, amit eddig sohasem mertem.
-Réka... Látom rajtad, hogy nincs rendben valami. Mi a gond? Amikor a Zoltán atyával beszélgettem ő azt mondta, szöges ellentéte vagy annak az embernek, akinek én látlak. Elevennek, okosnak és őszintének írt le téged. Ehhez képest sohasem szólalsz meg az én órámon,-hangsúlyozta ki az én szót- állandóan bámulsz ki a fejedből és valamit titkolsz. Valami személyes problémád van velem, vagy micsoda? Nekem a hajnali misék után nagyon szimpatikusnak tűntél. Itt az iskolában más vagy. Nagyon más—sóhajtott. Ennyit arról, hogy nem jó emberismerő. Az. Nagyon is az.
-Nekem semmi bajom sincs. Csak... tudja...izé...maga is azt mondta, hogy nagylány vagyok...és...máshogyan is...érti...—húztam el a szavakat. Arra próbáltam célozni, hogy megjött, ami mellesleg nem igaz, de talán elhiszi.
-Ó. Értem. Megnyugodtam, hogy nem velem van a gond—nem hittem el ezt neki. Látszott rajta, hogy nem gondolja azt, amit mondott. Csendben maradtam inkább, még a végén elárulom neki....
Megkönnyebbülve léptem ki az üres osztályteremből. Készültem behúzni magam után az ajtót, amikor egy kezet éreztem meg az enyémen. Hátrafordultam, természetesen ő volt az.
-Én is kijövök—mosolygott rám. Hüvelykujjával végigsimított a kézfejemen, majd az irodába ment. Én csak ott álltam lefagyva, tűz piros arccal. Visszanézett rám út közben, és megvillantotta azt az általam huncutnak nevezett mosolyát, amitől képes lennék elájulni...

Délután még kimentünk a lányokkal szánkózni, hiszen rengeteg hó esett délelőtt. Van egy domb a város szélén, ahol tökéletesen tudtunk játszani. Mellettünk út volt, ezért mindig valaki lent maradt, hogy ha jön egy kocsi meg tudja állítani, esetleg felkiabálni, hogy ne induljanak.
Én voltam a soros, amikor a fehér autó közeledett felém.
-JÖN AZ AUTÓ BASZD MEG—üvöltöttem fel az osztálytársaimnak. Odaért hozzám, lelassított, majd szinte kiesett az ablakon, úgy integetett nekem.

Négy óra táján, amikor elkészültem minden leckével beleültem a teli kádba.
Már 5 órakor úgy éreztem állva is el tudnék aludni, mégis 11-ig csak forgolódtam az ágyamban.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Stepfanie!
    A blogod mar a legelso bekezdes ota kovetem! A fogalmazasod, nagyon szep es igenyes nem sok blognal latok ilyet. Szerintem ez egy nagyon jo tortenet. A fejlec is szep/tetszetos lett. Varom a kovetkezo reszt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Bence!
      Na, majd elküldöm neked javításra vasárnap a harmadik részt, ha elvállalod újra. ;)
      xxF

      Törlés